13 jele annak, hogy a lelked nagyon de nagyon el van fáradva!

A tested számtalan okból fáradhat el. Mégis, amikor kimerültnek érzed magad, egyáltalán nem biztos, hogy a tested fáradt. A lélek legalább annyira kimerülhet, mint a test. Hogy milyen jelek figyelmeztetnek erre? Íme a legjellemzőbb 13.

Csak kevesen vannak, akik tudatosan figyelnek a lelkük hangjára, akik maguk is felismerik a jeleket.

Néha érzi az ember, hogy kimerült a lelke. Ennek konkrét jelei vannak.

Segítségül felsoroljuk a legjellemzőbbeket. Olvasd el figyelmesen a listát, ha bármelyiket tapasztalod magadon, akkor itt az ideje, hogy lelki és testi egészséged érdekében nagyobb változtatásokat tégy az életedben.

13 jel, hogy a lelked kimerült:

  • Nem szereted magad.
  • Ragaszkodsz azokhoz az emberekhez, akik semmi jót nem tesznek veled, akik elveszik az energiádat, akikkel mielőbb érdemes lenne megszakítanod a kapcsolatot.
  • Még mindig ragaszkodsz olyan dolgokhoz is, amelyek pedig már nem szolgálnak téged.
  • Akkor is igent mondasz, amikor pontosan tudod, hogy nemmel kellene válaszolnod.
  • Másokat helyezel a saját igényeid elé.
  • Magadhoz sem vagy őszinte.
  • Hagyod, hogy mások kihasználjanak, visszaéljenek a kedvességeddel.
  • Még mindig megteszel olyasmit is, ami ellenkezik a céljaiddal.
  • Nem tudod elengedni a múltat.
  • Rettegsz a jövőtől.
  • Zűrös az életed.
  • Nem vállalod a felelősséget, kifogásokat keresel, amikor valami helytelen dolgot tettél.
  • Nem tanulsz a hibáidból.

A feltöltődés nem halad egyik napról a másikra, hiszen az sem egyik napról a másikra történt, hogy idáig jutottál. Engedd meg magadnak a lazítást, engedd meg magadnak a feltöltődést.

Így visszafordíthatod a folyamatot:

ZENE
A zene a lélek táplálásának egyik módja. A zenét úgy írják le, mint „a magasabb síkokról lehozott és az emberi fül számára leszűrt szeretet”. Létfontosságú, hogy elfoglalt életünkben szakítsunk időt olyan zene hallgatására, amelyre a lelkünk válaszol. Ez mindenki számára más, sőt napról napra is változik. De amikor úgy érezzük, szükségünk van valamilyen adott fajtájú zenére, a lelkünk kéri, hogy játsszuk le, mert az táplálék a lélek számára.

ALKOTÁS
Bármilyen típusú alkotás a lélek táplálásának egy másik módja. A rajzolás, írás, festés, egy valódi kézműves munka meditációvá válhat. Lehetővé teszi intuíciónk számára, hogy befolyásolja és vezesse fizikai kezünket. Azok, akik alkotnak – akár festenek, rajzolnak, vagy hangszeren játszanak – ismerik az „átkapcsolás” állapotát, amikor átváltanak az óra idejéről a lélek idejére. Ez az átkapcsolás a tudatban játszódik le.

MÁSOK MEGHALLGATÁSA
Meglepő módon a lélek táplálásának egy másik módja a hallgatás. Azt mondják, a valódi figyelés arra, amit egy másik ember mond nekünk, „lelkigyakorlat”. Nem könnyű egyszerűen csak hallgatni anélkül, hogy félbe akarnánk szakítani a beszélőt. Arra vagyunk beállítva, hogy várjuk, mikor csukja be egy pillanatra a másik ember a száját, hogy ugorhassunk, és elmondjuk, amit el kell mondanunk. Úgy képzeljük, hogy valamilyen intelligens választ kell adnunk, és ezért van bennünk a sürgetés, hogy megszólaljunk. A valódi meghallgatás az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk egy másik embernek.

TERMÉSZET SZERETETE
A lélek táplálásának ismét másik módja a bensőséges kapcsolat kialakítása a természettel, idő szakítása arra, hogy értékeljük és elismerjük a bennünket körülvevő szépséget. Nem csak arról van szó, hogy megállunk megcsodálni egy gyönyörű látványt, hanem megnyitjuk magunkat, hogy beigyuk ezt a látványt, és eggyé váljunk vele, hogy teljes figyelemmel vizsgáljuk meg a legkisebb növényt, a Hold sarlóját vagy egy medence vizén a fények játékát. Tudatosan időt fordítani arra, hogy részévé váljunk a természetnek, azt jelenti, hogy örömet lelünk az első zöld levélke felfedezésében, amikor egy fa felébred téli álmából. Ilyen mértékben eggyé válni a természettel, táplálék a lélek számára.

HUMORÉRZÉK
A humorérzék fejlesztése kiváló lelki gyakorlat. Amikor nevetünk, minden bennünk levő feszültség feloldódik. Ilyenkor testi változás is történik. A következő példát szoktam használni annak illusztrálására, hogyan őrizzük meg a humorérzéket a legidegesítőbb körülmények között is. Bármilyen bosszantó is, amikor állandóan egy automata válaszol, amikor felhívunk valakit, mégis megtanultunk vele élni. Eszünkbe jutott már, milyen lenne, ha az Isten is felszerelne egy ilyen automata telefonrendszert? Képzelje el, hogy imádkozik, és ezt hallja: „Köszönjük, hogy felhívta a mennyországot. A magyarul beszélők nyomják meg az egyes gombot, az angolul beszélők a kettes gombot, egyéb nyelvekhez nyomja meg a hármas gombot”. Miután kiválasztotta a nyelvet, képzelje el, hogy a következőt hallja: „Ha kérése van, nyomja meg az egyest, ha hálát akar adni, nyomja meg a kettest, ha panasza van, nyomja meg a hármast, minden egyébhez nyomja meg a négyest. Elnézést kérünk, de valamennyi angyalunk és szentünk el van foglalva más bűnösökkel. Az ön imája azonban fontos a számunkra, és a beérkező hívások sorrendjében választ fogunk adni. Kérem, tartsa a vonalat”. Nagyon fontos, hogy minden nap nevessünk valamin, főleg napjaink problémákkal terhes világában, amikor nagyon könnyű megfeledkezni a nevetésről. Ha nem találunk olyan mulatságos dolgot, amin nevetni tudnánk, önmagunkon mindig nevethetünk: saját fontoskodásunkon, nagyképűségünkön.

MEDITÁCIÓ és IMÁDKOZÁS
Természetesen a meditáció és az imádkozás a két legelfogadottabb módja annak, hogy befelé forduljunk a lelket táplálni. A „Kitakarítani a rendetlenséget” című tanulmányában Sydney Banks azt mondja, hogy a lelkünk három dologtól fejlődik, ezek a csönd, a hála és a belső béke. Amikor ez a csatorna nyitva áll lelkünk számára – nem zavarja össze a negativitás és a rohanás, amivel körülvesszük magunkat –, akkor megértjük, hogy egy ilyen „lélek állapottal” nem jár együtt erőfeszítés a részünkről, ilyenkor semmi teendőnk nincs. Emberi „lények” vagyunk, nem pedig emberi „ténykedők”.

Azt mondani, hogy semmit nem kell csinálnunk, paradoxonnak hangzik, de amikor a lélek nyitott, az elme pedig csendben van, akkor egyfajta harmonikus valóságban élünk, egyszerűen csak tesszük a mindennapi dolgainkat, de cselekedeteinket gátak közé szorítja az együttérzés, a szeretet és a bölcsesség.

HÁLA
Hálásnak lenni azt nevezzük, amikor számba vesszük, hogy milyen áldottak vagyunk. Más szavakkal megtanuljuk tudatosan értékelni a jelent, a mostot. Egyszerűnek hangzik, de nem is olyan könnyű átültetni a gyakorlatba minden nap. El tudjuk azonban kezdeni a jelen pillanatban, mivel ez az egyedüli pillanat, amelyben biztosak lehetünk. Ha meg tudunk tanulni a jelenben élni, ha nem tereli el a figyelmünket, hogy mi volt a múltban, vagy mit hoz a jövő, akkor ezt a pillanatot különlegessé és széppé tehetjük, és hálásak lehetünk érte. Ha ezt meg tudjuk tenni minden nap minden pillanatával, a nap végén összeadhatjuk mindezeket a különleges pillanatokat, és felmérhetjük, milyen sok táplálékot is kapott lelkünk azon a napon.

Forrás:

tudasfaja